A KÖZSÉG TÖBBI ÉPÜLETE

Minden község tudatában volt az iskola fontosságának , ezért lehetőségeikhez mérten a kornak megfelelő épületet biztosítottak a tudás és kultúra fellegvárának . A lelédi első római katolikus iskola építésének pontos dátuma ismeretlen , feltehetően a XVIII. század közepén , a község újabb fejlődésének idején épülhetett . Az iskola kétszer vált a tűz martalékává , 1866-ban Simor János esztergomi érsek újjáépíttette , és 1889-ben szintén az esztergomi érsek 100 forintot adományozott a javításra , a többi költséget pedig a község fedezte . Az első tanító , akinek a nevét ismerjük , Krizsanóczy Antal volt , aki az 1800 – 1825-ös években tanított Leléden , őt követte hosszú időre ( 1870-ig ) Forró Mihály , ezután következett Tilári Ödön ( 1885 ), Pummersein István ( 1888 ) és a XX. század elejéig Szoleczky János . Az egyosztályos , földszintes , téglalapalakú épülethez tartozott a kántortanító két szobából és mellékhelyiségekből álló lakása is . Amikor 1925-ben bevezették a kötelező 8 osztályos iskoláztatást , iskolalátogatásra a régi épület szűknek bizonyult , ezért 1933-ban felépítettek egy nagyobb iskolát , melyben 2 tanterem és irodahelyiség is volt . 1944-ben az épületben katonai raktár volt . Ezekben a helyiségekben 1978-ig folyt a tanítás , ekkor felszámolták az iskolát , s a kisdiákok Ipolyszalkára illetőleg Párkányba utaztak . Előzőleg megszűntették az 5-8. évfolyamokat , s a megüresedett osztályba az óvoda költözött , egy másik helyiségben rövid ideig pedig az ifjúsági klub tevékenykedett , ezt követően – a mai napig –a Községi Hivatal regnál benne , a polgármesteri szobáben mindig kitéve az aktuális szlovák államfő képmásával , kint pedig a szlovák zászlóval , ami mellé – szemben a szlovéniai gyakorlattal – tilos a Magyar Lobogót kitenni ( 2013 ). A nagy hármasablakok , a koronapárkány és a könyöklő párkányok tették jellegzetessé ezt a csaknem épségben maradt épületet . Az iskolához tartozott a kántortanítónak a lakása is , melyet 1940-ben épített Szalma Ferenc kőműves épített a Moksonyék háza helyén . Amikor az oroszok ideértek , a katonák fürdőt rendeztek be itt maguknak , eltakarodtukkal azonban át lett alakítva : az 1967 – 1973-as években ezt a földszintes , L-alakú udvarra néző , nyitott tornácos épületet átépítették kultúrházzá.
A régi iskola épülete 1933-ig tanítói lakásként szolgált , később kultúrális célokat elégített ki , 1945 után pedig átalakították kovácsműhellyé . A tanító úr lakásában a kovács lakott , később pedig még lejjebb csúszott , mert már csak az EFSZ raktára lett . A régi iskola helyén ma az 1. számú ház áll . . .
A község jellegzetes épülete a határőrség-kaszárnya , melyet 1924-ben építettek cseh kormányrendeletre a községtől távolabb eső részen . Az egyemeletes , téglalap alakú funkcionalisztikus épületnek két sarkos rizalitja van , az udvari homlokzat közepére épített bejárattal . Egyszerű homlokzatok , nyers falazatú felsávok és az emeleti ablakpárkányok alkotják a külső díszítő elemeket , ahol 1938-ig határőrök s családtagjaik laktak . Később , midőn a Bécsi Béke Magyarországnak visszajuttatta a Felvidéket , itt találtak menedéket a lengyel katonatisztek a Horthy-kormány rendelete értelmében , hasonlóan az ipolyszalkai és párkányi iskolaépületekhez . 1941 – 1945-ben az amerikai és angol hadifoglyok internáló-tábora volt . Az 1944 – 1945-ös téli katonai hadjáratok idején az orosz hadsereg pékséget rendezett itt be , majdan 1949 után ismét határőrség költözött a kaszárnyába , később a Helyi Nemzeti Bizottság kultúrházat rendezett be , valamint lakásokká alakítottak néhány helyiséget . 1966-ban az épületbe 80 szellemileg sérült gyereket helyeztek el . Ebben az időben az udvarban egy új , önálló épületet is építettek , valamint konyhát és lakásokat az alkalmazottak részére . 1986 óta a nyugdíjasok otthona . A főtér jellegzetes épülete az 1925-ben épült HANZA szövetkezet volt üzleteés kocsmája . A szövetkezet célkitűzése az egyszerű emberek életkörülményeinek javítása volt . Az U-alaprajzú épület egy magaslaton áll és az építészetileg kivitelezett főhomlokzaton napjainkig épségben maradt a sarkon lévő háromszögletű orom . 1938-ban a HANZÁNAK 78 tagja volt . 1939-ben a HANZA tulajdonát átvette a Budapesten székelő HANGYA szövetkezet , 1948-ban a Jednota fogyasztási szövetkezet . Napjainkban az épület egy szárnya el lett bontva , a többi része pedig elég elhanyagolt állapotban van.
Az Ipoly-folyó lehetővé tette a vízimalmok működtetését , ami a község néhány lakosának megélhetést biztosított . Az első vizimalmot egy 1715-ből származó írás említi , ez nemcsak a múltban , de az elkövetkezendő időkben is a község egyetlen ipari létesítménye volt . A határban lévő Malom-dűlőben a faluból folyó és a Burdából eredő patak összefolyásánál állt egy vízimalom , melyet egy Szalma nevű lakos készíttetett a XIX. század közepén , ezt később egy Turcsányi , majd 1935-ben egy Emmer Lujza nevű kereskedő vásárolta meg . Az 1944-es háborús harcokban ezen malom sajnos elpusztult , ám a malomhoz vezető vízpótló csatorna napjainkban is létezik még . Az 1935 – 1945-ös években az Ipoly partján állt a Nevezánszky Vízimalom.
A határban lévő Bagóvárban is létezett valamikor egy malom , s ez a malom a tallósi Maticza – malomra hasonlított . A fából készült építmény cölöpökön állott , és egy hajtókereke volt . Napjainkban egy ilyen felújított malom idegenforgalmi látványosságnak számítana , betekintést nyújtva a hajdani hagyományos őrlési módszerekbe . . .
A községben található népi építkezésről azt állapíthatjuk meg , hogy az eredetileg vályogtéglából készült házakat a XIX. századból vagy lebontották vagy teljesen átalakították . A földszintes téglalapalakú házak többségének architektonikus kivitelezésű falsávos főhomlokzatán különböző koronapárkányok és ablakkeretek vannak . Jellemzők a pilléres folyosókra való bejárati homlokzatok ( 58. és 100. számú házak , melyek régebbi típusú fapilléresek , illetőleg a 104-es ház ). Ezen lakóházak már a XX. század elején épültek (43. , 44. , 60. , 63. , 68. számú házak : hosszú épületeikk több lakásegységgel rendelkezőek , beüvegezett verandájúak : 70. , 90. , 100. és 127. ) . A 117-es számú épület szintén pilléres és az előzőkre emlékeztet , a 120-as és 121-es számú házak is hasonlóak , az elejük teljesen át van építve , de a hátsó részükön szépen kivitelezett fafaragású díszítés van . A 14. számú , L-alakzatú , földszintes , négytengelyes főhomlokzatos ház eresze az udvar felé van fordítva , ez egy módosabb gazda portája volt . A hagyományos fagerendás házakban három lakóhelyiség volt található : az első ( vagy más néven tiszta ) szoba , konyha , pitvar és hátsó szoba . A házakhoz szorosan hozzá lettek gazdasági épületek ( kamra , ólak , istállók , stb.,) építve , hasonlóan az összes többi magyar falusi építkezéshez . A zárt udvarokban akadtak önálló építmények is , pl. a nyári konyha , csűr stb . Egynémely ház udvarában még ma is található kerekes kút . A padlásra az udvarról létrán lehetett feljutni.
Figyelmet érdemelnek a hegyoldal tufájába és márgás löszfalaiba vájt—vésett borospincék , éppúgy mint a szomszédos , szintúgy magyar népességű Helembánál ( itt jegyezzük meg , hogy a két magyar falu olyan szimbiózisban állott egymással , hogy ha a Duna elöntötte Helembát , a lelédiek a Királyszékén keresztül vittek a bajbakerülteknek élelmet ). Gyakran dongaboltozatot is beleépített a tulajdonos , hogy a pince be ne omoljék . Szemben a kígyósi avagy dunaföldvári présházakkal s pincékkel , a külvilággal itt csak egy kis ajtó biztosít kapcsolatteremtést , ablakocska nincs.
Leléden fennmaradt a női népviselet , amely színes tarkaságával joggal kelti föl minden idelátogató érdeklődését . A népviseletet – amely hasonló a környéken találhatókhoz – csak kivételes alkalommal öltik magukra a helyi lányok , asszonyok .