TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK

A község határa a Burda-hegység északi részén fekszik 103 – 306 m tengerszínt feletti magasságban . A határ északi részén az Ipoly jobb partján elterülő folyami árterületek találhatók a dombos déli részen tölgy , bükk , és akácerdők andezitos talajréteggel és sok márgás lösszel . A mocsaras , rónasági , erdei és barnaföldű szántók meghálálják a gondos művelést . A község határába benyúlik a Burda-hegység , melynek két területét Burda-dél és Burda-észak 1966-ban természetvédelmi övezetté nyilvánítottak . Leléd határába átterjed a másik rezervátum része 198 ,7 hektár területtel . A porhanyós erdőterületre téli és nyári tölgyet , valamint bükkfát , és egyéb cserjéket telepítettek . Az ültetvények sorközeiben különböző fűfajták találhatók , A rezervátum egy tölgy és bükk-tölgy vegetációs fokozatú erdészeti tömörülés , innen fontos adatokkal szolgálnak a tölgy és bükkfajták életfeltételeiről.
A terület a Burda hegység vulkanikus kőzetű , lejtős , hordalékos részein található , erdőfejlődési kutatási célokat szolgál a Dunamenti síkság térségében . A Burda rendkívüli értéket képvisel , ahol különleges virág és növényzet-fajták találhatók , beleértve a későkőkorszaki időkből származó legmelegebb éghajlatú fajtákat . A község határában 1938-ban száradt ki egy 200-éves zomborája fűz . Leléden négy jó vízminőségű nyilvános ( ártézi ) kút volt . A Kőhegy alatt lévő kútnak olyan nagy a hozama , van hogy vize mint a patak folyik végig a községen . A többi három kutat idővel betemették : egyik Sajli István háza mögött volt , a másik – a csigáskút – a kultúrház előtt állt , a harmadik Tabánkút néven vala ismert.
A lakosság régi idők ótafoglalkozik szőlötermesztéssel , amit XVIII. századi feljegyzések is igazolnak . A szőlőültetvényeket Vároldal , Dolinák , Uhliszkák , Ríglák , Homokok , és Cicellék napos , meleg hegyoldalaiba telepítették . Valamikor minden családnak volt szőlőültetvénye . A hagyományos szőlőfajtákat termesztették , melyeket először 1887-ben majd ismét 1920-ban elpusztított a filoxéra , és helyükre kevésbé értékes , vadhajtású fajtákat ( fekete és fehér othello , fekete cigányszőlő stb , ) ültettek . Később azonban nemesített fajtákat telepítettek (zöld szilváni , rizling , oporto , muskotály , csemegefajták stb ,) , melyek napjainkig megmaradtak , némileg azonban a területük csökkent . A község határában 1964-ben megnyitottak egy homokbányát , melyet azonban 1970-ben fel is számoltak , így nagyobb természeti károk szerencsére nem keletkeztek . A határnak ezt a részét ma is Homokbányának nevezik.