A KÖZSÉG TÖRTÉNELME

A község határa már régi idők óta lakott terület volt, ennek bizonyítéka a rézkorból származó település a régészeti ásatások során előkerült barázdált kerámiai maradványok a La Téne korszakból ( késő vaskor ) a Sáncok fekvésében . Az Ipoly környéki dombokból kiemelkedő Várhegyről a szájhagyomány szerint a római korban egy 10 × 10 négyzetméteres erődítmény állt, sőt innen nem messze egy őrtorony is található volt . Ez a mai Cicelle, ami a latin citadella elnevezés modifikált változata lehet . Hiteles bizonyítékok ezekről az építményekről azonban nem állnak rendelkezésünkre még .
A hiteles írásbeli feljegyzések először 1262-ben említik Lelédet, ahonnan Damásdra vezetett az út . Az írásban úgy van bejegyezve mint széles földek a vár alatt . A község azonban határozottan létezett már a régebbi időkben is, eredetileg az Ipoly partjain terült el – a mai erdészlakkal szemben –, ahová később hidat építettek , s az Ipoly partján lévő terület egy részét ma is Lelédi Majornak nevezik . A helyi szájhagyomány szerint a község a Lél, vagy Léd régi magyar keresztnévből keletkezett egy „ d ” szóvégződés hozzáadásával, ami a 6 kicsinyítőképzőnk egyike . A település eredetileg királyi birtok volt, és a tatárok visszavonulása után IV. Béla idegenekkel népesítette be, erről tanúskodnak a napjainkig használt német és szláv vezetéknevek . A király 1272-ben elcserélte a birtokot az esztergomi káptalannal egy másikra . Az uradalom azóta az érsekség tulajdona, 1312-ben elfoglalta a települést Ibur fia, István, Csák Máté híve, ki meg is szállta és annyira lerombolta a községet, hogy egyetlen ház sem maradt épségben . Hasonló sorsra jutott sajnos a környék többi települése is, és akit nem gyilkoltak meg, az halálfélelemben elmenekült . Feltehetően akkor pusztult el az első település, azért az emberek egy biztonságosabb völgyben telepedtek le . A következő időszakról nem maradtak ránk írásos feljegyzések, és az Esztergomi Érsekség jobbágytelepülése nem vált fontos események színterévé . 1439-ben Zsigmond király írásban erősítette meg az esztergomi egyházi tulajdont . A helyi szájhagyomány szerint Somogy község határának legmagasabb hegyéből alagút vezetett egy titokzatos várba, s 1526-tól a Mohácsi Vész után a meggyengült országot elfoglalják a törökök, ezzel elkezdődik Hazánkban az áfium nélküli 150 évig tartó török rémuralom . Leléd község Kakath ( Parkan ) erődítménye és az Esztergomi Vár közelségében feküdt, ami az 1543 – 1683-as években az esztergomi szandzsák ( közigazgatási terület ) székhelye volt, kivéve az 1595 – 1605-ös éveket, amikoris a császár katonáinak kezében volt a vidék . Innen és Vácról intéztek támadásokat a környék településeire ez alól nem volt kivétel Leléd sem . A váci török pasa katonái gyakran keltek át az Ipolyon Lelédnél . Az 1531-ben keltezett esztergomi adófizetők jegyzékében nem említik a községet, ezek szerint Leléd a töröknek adózott, A török adófizető-összeírási jegyzékéből megtudjuk, hogy az esztergomi szandzsák területén lévő Leléden 1553-ban hat ház van nyilvántartva . Az 1631-ből származó hasonló jegyzékben már említést sem találunk a településről, 1649-ben azonban megtudjuk, hogy a törökök ismét fosztogattak a vidéken, és a község föltehetően el is pusztult, ahogy azt az „ uyvar ”-i ( Érsekújvár ) török adóbeszedők 1664-ben készült jelentéséből meg is tudjuk . Úgy van jegyezve, mint Lelíd-puszta az Újvár-i tartományban . Az itteni földeket rájok ( keresztények ) művelik, a tizedet a földesúrnak fizetik, adóbevétel: 400 akcse ( oszmán aprópénz ) . Újvár várának elfoglalása után a császári seregek 1685 szeptember 18-án sátortábort vertek Leléd közelében . A település nincs feltüntetve az 1696-ban készített egyházi jegyzékben sem . . .
A környéken a későbbi időkben sem volt nyugalom, kirobbant a Habsburgok elleni Rákóczi-felkelés, s a vidék az események részese is volt, hiszen a közelben voltak Vak Bottyán ( Bottyán János ) kurucgenerális birtokai . A felkelés leverése után pestis tizedelte a települést, ami abban az időben nem volt valami szokatlan jelenség . Az Esztergomi Érsekség igen nagy figyelemmel gondozta birtokait, azért érthető, hogy gondoskodott az elhagyatott környék benépesítéséről is : ezzel egy új fejezet kezdődött Leléd történelmében . A Rákóczi-felkelés idejéből fennmaradt több feljegyzés a településről, de találunk utalásokat az érseki vizitációk tudósításaiban és egyéb írásokban is . 1715-ben 20 ház és egy malom volt Leléden .
1737-ben vagyontulajdoni feljegyzéseket készítettek, eképp született meg az itteni földtulajdonosok névsora . A község végre gyarapodni kezdett, fölépült a templom, később az iskola --- ami természetes jelenség volt egy érseki birtokon . A határban mészégető kemencék, baksák voltak, de ezek az idők folyamán eltűntek ( Mészkemencék dűlő ), 1831-ben, hasonlóan mint Esztergom-megye más településein, Leléden is felütötte fejét a pestisjárvány . 1833-ban pedig az árvíz tette tönkre a termést .
Feljegyzés arról, hogy a község mimód vette ki részét az 1848—49-es Szabadságharcból , nincs . Fényes Elek 1851-ben így ír: „ Leléd, magyar falu Hont megyében, az Ipoly mellett, Esztergomtól 10 mérföld távolságra, 45 katholikus lak, termékeny szántóföldekkel, kövér rétekkel, szőlőheggyel, erdővel, Fu : a prímás ”.
1887-ben a filoxéra elpusztította a szőlőültetvényeket, és még abban az évben kolerajárvány is kitört . 1893-ban a legnagyobb földtulajdon az Esztergomi Érsekség ( 594 kataszteri hold ) és Leléd község ( 183 kh ) tulajdonában volt . Az emberek nyugodt életét ebben „ az Isten háta mögött ” lévő községben az I. Világháború kirobbanása zavarta meg . A különböző harctereken több helyi lakos vesztette életét . A háború mindenhol csak szenvedést és fájdalmat okozott az embereknek, ez érezhető volt Leléden is, 1918 után magyar községünk szégyenletesmód a Csehszlovák Köztársaság részévé vált, ami kezdetben nem sokat változtatott az itteni emberek életvitelén . Továbbra is mezőgazdasági tevékenységet folytattak, szőlőt termeltek és részben gabonát őröltek . 1919 áprilisa és júniusa között több alkalommal Kun Béla bolsevista csapatai randalíroztak a községben . 1920-ban Leléd nevét Lelidre változtatták , és az országhatár őrzésének magyarellenes ürügyén finánckaszárnyát építettek a község határában . A községben ipari létesítmények nem voltak, a határ csak mezőgazdasági tevékenységre volt alkalmas . A lakosok – eltekintve néhány jómódú gazdától – szegények voltak, munkát Ipolyszalkán és Garamkövesden találtak a prímási birtokon . A lelédiek számára is fontos esemény volt a párkányi Simon Júda vásár, ahol értékesítették termékeiket és beszereztek mindent, amire szükségük volt .
1920 után felépült a községben három bolt, egyik Hádli Julianna kereskedőé volt, míg a másik a fogyasztási szövetkezeté ( később a galántai székhelyű HANZA tulajdonába került ) . Ebben az épületben volt a kocsma is . A helyi szövetkezet elnökét Krausz Jánosnak hívták, később Nemecskay József, Dajcs Gáspár, majd végül Mészáros Szilveszter jöttek, aki utóbbi 1925 után a HANZA szövetkezet tagja lett . A harmadik üzlet Dajcs Gáspár tulajdona volt, mely 1946-ban megszűnt, A lelédi mészárszék egy Breiner nevű ember tulajdonában volt . A községben épült egy új iskola, ehhez tartozott a kántortanító lakása is . Fontos épület volt a községi hivatal is . Ebben az időben Ipolyunk partjain két vízimalom őrölte a gabonát . 1930-ban elkorhadt az Ipolyon átívelő piciny fahíd, azóta sincs közvetlen összeköttetés a magyarországi Ipolymente településeivel . Az 1938. november 2-i Bécsi Szerződés értelmében Leléd Magyarország részévé válik . A háborús események gátat vetnek a község amúgy is lassú gazdasági fejlődésének, dacára ennek mégis lecsapolták a Barina-mocsarat, s a határban új erdészházat is építettek a régi helyére, melyet később az árvíz tett tönkre . 1939-ben felújították a Bajta és Leléd közötti útszakaszt . A Hádli üzlet helyén az ONCSA egyesület tejfeldolgozó üzemet hozott létre, melyet Hegedűs Péter vett haszonbérbe . A másik hasonló létesítmény Emmer Lujza tulajdona volt . 1941-ben szabályozták a községet átszelő patakot . 1944 december 24-től a Garam és Ipoly déli részei a háború harctereivé változtak, és a területet a Magyar Királyi Honvédség védte a Don-kanyari hőssel, Lajtos Árpád vezetésével . A súlyos harcok a térségben 1945. március 25-ig tartottak, jóllehet Leléden már 1944. december 26-án befejeződött a háború . A község és a környék magyar lakosságát egy hónapra kilakoltatták, s visszatérésük után mindent lerombolva találtak . A szerencsétlen lelédiek Csallóközbe mentek élelmet és vetőmagot kérni, hogy el tudják kezdeni a tavaszi mezőgazdasági munkákat, A II, világháború harcterein 15 lelédi lakos vesztette életét, 1945. májusától a községet visszacsatolják Csehszlovákiához és a sztálini fehér-fekete elv alapján a benesdekrétum kimondja azt a cseh és szlovák nacionalisták által hangoztatott tételt, miszerint az összes magyar bűnös : a magyar nemzetiségű lakosokat megfosztották állampolgárságuktól, megszűntették a magyar tanítási nyelvű iskolákat és jónéhány családot Csehországba, a Szudéta német területekre deportáltak kényszermunkára a nyelvtesttől 1000 km-re, és ha a határ nem az oroszokmegszállta kelet-német határ volt, hanem az amerikaiak által fölszabadított nyugat-német határ, akkor hermetikusan el is lettek izolálva a magyar területektől . Ezen területeken sosem éltek csehek, és a deportált német családok házaiba telepítették a magyarokat . Szemben a Kassa környéki eseményekkel itt nem került sor arra, hogy magyar nőket kopaszra nyírtak volna, és hogy őket magyar ku..vának kiáltottak volna ki nyilvánosan . Az elhurcolás olyan félelmetes volt, hogy sokan állati széklet, trágya alá bújtak és csöveken lélegeztek, amikor a begyűjtő cseh katonák jöttek, hogy el ne hurcolják őket . Míg egy részüknek sikerült visszatérni arról a Szudéta területről, ahol a Csemadok nemtudomásáról, ignorálásáról tett kijelentéseket, miszerint ott nem élnek magyarok, addig mások — ahogy azt filmfölvételek is mutatják -- a jeges Dunán villnypóznákra kapaszkoottan menekültek Magyarországra . Akiknek sikerült a kelet-német határnál levő Szudéta német területekről visszatérniük, házaikban addigra már betelepült szlovák lakosokat találtak . A lelédieket a csehszlovákia és Magyarország között létrejött lakosságcsere szerencsére nem érintette, annak ellenére, hogy több családnak kézbesítették az ún . „fehér lapot”, ami a lakóhely erőszakos elhagyását jelentette .

1947-ben a falutávolabbi térségben futballpálya épült, melyet a későbbi években közelebbre helyeztek . 1948-ban a kommunista hatalomátvétel után lelassultak egy rövid időre az események . Megkezdődött a falu marxista-leniniista átalakítása, és egyben Leléd nevének megváltoztatása Leľára . 1950-ben itt is megalakult a Csemadok helyi szervezete, s később létrejöttek egyéb kultúrális és társadalmi szervezetek is : Csehszlovák Vöröskereszt, Szocialista Ifjúsági Szövetség, ( és ami a legjobban hiányzott : ) Szlovák Nőszövetség stb. 1952-ben megalakult a helyi Egységes Földműves Szövetkezet, amelyet az ipolysszalkai és az ipolykiskeszi szövetkezettel 1965-ben egyesítettek „Új élet” elnevezéssel , majd ugyanezen évben fölépült a tűzoltószertár épülete is . A Párkányban beindított Papírgyárban sok helyi lakos talált munkalehetőséget . 1956-ban a Magyar Szabadságharc És Forradalom nem hatott ki a térségre, a lakosok csak a rádióadásokat hallgatták . 1956-ban villamosították a községet s 1972-ben felújították a közvilágítást . Az 1967 – 1973-as években felépült a kultúrház, 1972 – 1979-ben elkészült az úthálózat . A lakásépítési akcióban sok új családi ház épült, vagy felújították a régi épületeket, de szerencsére ez nem okozott érezhető változásokat a falu arculatán, 1975-ben a helyi temetőben átadták rendeltetésének a ravatalozót . 1977 – 1978-ban épült a sportpálya öltözője, 1980-ban felújították a villamoshálózatot, 1985-ben pedig betonlapokat helyeztek a patak medrébe .
1989 novembere a Rendszerváltás kezdetét jelentette, és az egész országban elkezdődött a demokratikus átalakulás 1 évvel a magyarországi események után, de 1 évvel a bulgáriaiak előtt . Az emberek szokatlanul nagy várakozással tekintettek az új fejlemények elé : megszűnt a sajtócenzúra, megváltozott a médiák műsora, szabad lett a vallásgyakorlás, megjelentek az első vállalkozók stb. . Az átvevő ország új arculatot öltött, és felszínre kerültek a régi rendszer hiányosságai, egyben azonban olyan jelenségek kezdtek sokasodni, amelyek eddig a helybeliek számára ismeretlenek voltak : munkahelyek felszámolása, csődbe jutott üzemek, szövetkezetek, munkások elbocsátása stb. . Mindez természetesen feszültségeket idézett elő, ami napjainkban is folytatódik .
Mindezek ellenére mégsem feneklett meg az élet a községben, mert 1991-ben sor került a községi hivatal épületének felújítására, valamint borbély és a fodrászat megnyitására, 1992-ben fel lett újítva a tűzoltószertár, 1995. szeptember 18-án a Richter skála szerinti 3,6-os fokozatú földrengés sújtotta Lelédet . 1998-ban a lakosok önsegélyes munkával bekerítették a temetőt .
Leléd új önkormányzata saját történelmi kutatásai alapján községi szimbólumokat és községi címert készíttetett, Érdekesen alakult Leléd lakosainak száma, Míg 1869-ben 485 lelket számláltak, 1900-ban ez a szám 532-re emelkedett és 1921-ben már elérte a 627-et, majd ezt követően a létszám folyamatosan csökkent : 1941-ben 538, 1961-ben 526, 1970-ben azonban némi emelkedés tapasztalható : 546 lelket számlálhatott , ki ezen szép szákutcás faluba n járhatott Isten kegyelméből . A következő években már csak fogy a lakosok száma: 1981-ben 418-at számlál, 1991-ben bizony már csupán csak 400-at :--((